zene: {SP-Kérlek,hogy 2}
kedv:{álmoskás}

Hi People!
Baromi fáradtnak érzem magam.Az idő is elég furcsa.Hol kibukkant egy picit a nap,hol meg zuhog a hó.Kezd unalmassá válni.
A másik meg,a mai nap nem úgy történt ahogy szerettem volna,de ez valahogy várható volt.
Valahogy ma mindenki bájvigyorgás 2009-es versenyt rendezett és az egész egy rohadt nagy műmosolyból állt.
Érdekes nézni az embereket,hogy kiváncsiskodnak utánad,"belédmásznak" és ami szerintem már az alja"meló" az,hogy állsz a folyóson a legjobb barátoddal,megöleled,elmegy melletted két táncos osztálytársad..és azok mosolyogva köszönnek.Majd mikor már ismét arra nézel,sustognak rólatok és már gondolatba vérfagyasztó pletykákat  terjesztenek..undorító az ilyen.
Én a helyében azon lennék,hogy elviselhető testem mellé,egy elviselhető fejet is kreáljak,ami nem hat kiló alapozóból áll.(Ami mellesleg képtelen eltakarni a hatalmas pattanásokat a fején.)
Kajakra mondom,kezd ez mindennapossá válni,hogy tele van a suli egyszerű plasztikus szépségekkel.Lemosatnád velük a sminket..és hihetetlen mit láttnál...
****
Bántó,egyenesen szívszorító érzés,mikor elmegy a folyóson melletted,arra gondolsz,hogy tényleg igazak voltak a beszélgetések,amiket kb egy-két héttel ezelőtt beszéltetek?Nem csak, egy jól megírt forgatókönyv volt ez az egész?
És rád sem néz, és te magad szinte senki leszel.Az eddigi "istenített" csajból leszel egy hétköznapi ...sulis lány.Akinek akkor köszön,ha kedve van,vagy ha éppen már nagyon muszáj.Ja és akkor beszél veled,ha már te kapod el a folyóson..vagy még akkor sem sokat.Néha eltudom hinni a látszathatást,hogy minden oké,csak én vagyok labilis és valójában semmi baj nincs.Máskor meg megöl ez a fura érzés,hogy átvertek?Hazugság volt minden?
Vagy mi volt ez az egész?
És akárhányan csillapitanak engem,akárhányan vannak velem ezen téren is,nevetnem kell.Nevetek általába már,ha felkerül szóba a neve,mert már tudom mi következik...
A szívem dobogni kezd,a gyomrom összezsugorodik,aztán a rózsaszín ködfelhőn át,betolakszik az agyamba az a jelenet,amit a folyóson játszunk el..Azután valahogy mindig kijózanodok és nevetek ismét.
Állandóan csak az IDŐ. Az idő meg végtelen.A tanácsok tömkelege abból áll,hogy adjak neki IDŐT. De ha végtelen valami,hogy adjak neki?Bonyolult ez nekem,de nagyon.
Felőlem élje az életét,én is ezt teszem.Majd lesz valahogy,majd történik valami,ami a mérleg nyelvét eldönti valamelyik irányba.
....
"Kérlek ne zavarj össze,kérlek engedj el,
kérlek temessük el a múltat,engedd el a karom,
kérlek érezd,hogy ez nem jó,kérlek ne menj el,
kérlek lásd,hogy én ezt igy akarom,értsd meg hogy én ezt igy akarom..."

"Minek bókolsz,hogyha úgyis elmész holnap,
minek szólsz is,ha azt amit mondasz,nem érzed jónak.."