zene:{ minden ami a lejátszómba van}
kedv:{ mikorhogy.}

Hellosztok emberek.
Régen nem irtam.Ennek bizony oka van.S nem túlságosan örömteli.
Végülis az elmúlt hetekben megszűntek dolgok.Valami olyanok,amik tök jól indultak.Soha nem akartam volna ezt,de már úgyis mindegy.Így alakult.
A végeredmény igen szemléletes.A folyóson elmegyünk egymás mellett ismét,csak az egésszel  baj van.
Minek kezdtünk bele és stb.
Ennek igy már tényleg semmi értelme nincs.Hamis reményeket keltett bennem,átvert,és van lelkiismeretfurdalása.
Utálnomkéne.De még csak jelenleg láttni sem akarom.
Aztán mit is meséljek még?Ja.
Volt Azerbajdzsáni -nap a sulinkban.A követ itt volt,és sokat beszélgettünk vele,meg versenyeztünk is.Sokáig húzodott,ebből a szempontból tök szar volt.
De tűrhető.
Öm mit is meséljek még?Nemsokára már május van,tanulásba belekéne húzni.Hiába próbálkozom,nem megy.Pedig igazán tanultunk Kikoval a történelemre is,három órán át,errefel kettest kaptam rá.Hát szidtam a jóbüdös...
Amiből javitani kéne,az a matek,a töri,és a biosz meg a föci.de az utcsó kettő túlságosan nem zavar,ha kettes leszek.A töriből kéne egyjóerős hármas...
a matkből a kettes is tökéletes.Nem érdekel valójában.
Még egy kérdés.Az ember a családját hol teheti letétbe?Valahol biztosan kell lenni egy intézménynek ahol lecserélik őket,de komolyan...
Népbetegséggé válik a türelmetlenség, a toleranciahiány,a nem megértés.MEGÉRTÉST A TINIKNEK!
(lehetetlen).
Nem értenek meg.csak a folyamatos lázadás után baszogatnak engem.Rettentően idegesítő ez az egész helyzet!
Bátor dolog vagy nem az,de legszivesebben elhúznék innen a fenébe.Nem tudom kontrolálni a számat,se az agyamat és emiatt oltári balhék keverednek ki.
Főként olyanok,ami szerintem nem is nagy dolog,meglehetne oldani,de nem egyik fél sem hajlandó semmiféle megalkuvásra.
Én azért nem ,mert hiába próbálom,nem megy.Ők meg azért nem,mert ez olyan ...felnőttes dolog...
Utálom az egészet.Úgy a la nature,a familiát,mert beszélgetünk egymás háta mögött,nyöszörgünk,és nincs is semmi bajunk,aztán mindent a gyerek nyakába varrunk,hátha majd igy önállóságot tanul.Abszolute nem értem ezeket a dolgokat.
Abban viszont biztos vagyok,hogy tizennyolc évesen,saját,önálló életet akarok kezdeni,testvérek és nagyszülőktől mentes helyen,távol a közeli rokonoktól is.
Körbekeritem magam igaz barátokkal,ha még addigra maradnak,aztán szépen élem az én kis életemet,ahol nem számít,hogy mennyire pontosan takaritok ki,vagy nem tanulok,vagy éppenséggel az főzőm amit tudok.Nem fog számítani semmi se.
De itt meg minden számít, és ez nyomja bennem a feszültséget,és sokkal nagyobb aggresszívitás költözött belém.Magamra sem ismerek,de tényleg elvadulok néha.
Káromkodok de nagyon,ütögetek valamit,és feltudok robbani apró cseprő dolgokon.Mindig elvesztem előbb utóbb az önkontrollt és eléggé megbántok,vagy megsértek embereket.Ez így nem lesz jó,tényleg nem.
A szerelmi életem is mínuszba,viszontszeretetlenül,kiábrándultan a világból állok itt a nagy semmi közepén.Folyamatosan menekülve otthonról.
A barátaim vannak mindig mellettem és ez olyan sokat jelent nekem.Lám lám a régi jó barátoknak hitt emberek,igencsak lekoptak a színről.Előbb utóbb mindenki elhasználódik,és jön helyette más.
Mindentéren.
Beletörödünk abba,hogy amit akarunk,nem lehet a miénk.Nem történhet úgy,ahogy álmaink kellős közepén,a rózsaszinködfátyolon át,megkönnyezve végignéztük.
Nem lehet az a személy a barátunk/barátnőnk akire olyannyira sóvárgunk,hogy nyálcsorgatva,izgatottan,nézzük minden nap,vagy csak várjuk,hogy ott legyen ahol mi..
Nem nyerhetünk minden nap valami jó tapasztalatot.Nem lehet miénk folyamatosan a győztes felirat.
Nem lehet folyamatosan azt hinni,hogy az élet szép.
Nem azért mert pesszimista vagyok,de tényleg nem az.Legalábbis mindig nem.
Ha az endorfinok tombolnak belül,az sem számít,ha nem nyerek a lottón,nem izgat fel,ha összevesztem valakivel,kis gondnak tűnik a számla,megoldhatónak az egész minden.És ha pangás van,akkor az egész világ ellenem,minden baj baj után jön.A világ gonosz,az élet szar.
Igy van ez mindenkivel.Aki állandóan vigyorog,hazudik.Kész.
Nem kaphatom meg azt,ami mások szerint nekem jár.Nem vehetem el erőszakkal,nem köthetem,láncolhatom magamhoz.Nem lehetek önző dög,nem foglalhatom le őt egy egész életre.A barátaimat sem zárhatom kalitkába,hogy csak velem legyenek.
Nem pörgethetem előre,sem hátra az időt,nem tehetem nem megtörténté az eseményeket.Nem felejthetek el mindent ami nem jó az életemben.
Nem ülhetek folyamatosan egy védett burokban,ahol senki sem bánt,senki sem zavar,semmi sincs igazán.
Minden miértnek van jövője.
A jövő neve : ha...
Nem kapcsolhatom ki az agyam,ha nem akarok már gondolkozni többet a történteken.Nem kapcsolhatom ki,nem hatástalanithatom a szívem,hogy ne dobbanjon meg egyes dolgok után,vagy fájóan,vagy fájóan boldogan.
Nem írhatom meg előre az egész életem forgatókönyvét,de van jogom hozzá,hogy belenyúljak...
Vagy csak azt hiszem...
Mindenre van megoldás,csak vak vagyok.Ha érzéketlen bunkó lennék,igazán semmi sem zavarna.Jó az életük de tényleg.
Sokat gondolkozom a jövőmön,hogyan tehetnék érte.Hogyan formálhatnám kedvemre,hogyan alakithatnám olyasmire mint amit én képzelek el magamnak?
Még erre igen szorgalmasan sőt hevesen keresem a választ.Megakarom érteni a dolgok mögötti összefüggést,hogy mi miért történt igy velem.
Van amire nem lehet csak úgy válaszolni hogy mert ennek igy kellett lennie.Ebben már nem hiszek.Biztosan van rá magyarázat.

Továbbiszépnapot.Mindenkinek.
Ezúton is köszönöm Forinak,Tekinek,Levinek és Kikonak a tegnapi támogatást,köszönöm tovább Laczának,és a többi netes barátomnak akik velem vannak.
Köszönet Dórinak is,amiért próbálta helyettem is rendbetenni a dolgokat.Köszönöm.