Fekete lovon, lovagol2009.05.16. 22:44, Ray of Hope
egy katonatáskás egyén
zene:{ depeche mode- enjoy the silence}
kedv:{ über jó :D}
Sziasztok emberek.
Hát lassan kiolvasom az összes twilight könyvet.Sírás kerülget,mert nagyon fantasztikusnak találom.
Annyira logikusan egymásra van téve a sztori,hogy valami fenomenális.Nagy grat Stephanie Meyernek,nekem tetszett.
Aztán mi is történt velem mostanába?Bocsánat,hogy eltűntem,de pihenés volt dögivel.
Meg belekéne húzni a matekba,meg úgy az egész suliba,mert nem akarok annyira rossz évet zárni,nem hiányzik.
Mindenkinek sok sikert az évvégéhez!
Gondolkozom.
Tökéletes világot vágytam,tökéletes emberekkel.Tökéletes környezet,könnyen lefedhető hibákkal.
Én magam is atökéletességre törekedtem,mindenhogy.Bár lehet,hogy nem látszott,de mostmár rájöttem erre is.
Nem tűrtem a hibákat.Undorodtam tőlük,az élet megrontóinak gondoltam őket,és nem bírtam velük együtt élni.
A társadalom hatással volt rám,és én megakartam felelni neki,és a hazug normáinak.
Totálisan fanatikussá váltam.
És eközben nem vettem észre,más dolgokat.Nem tudtam észrevenni az egyszerűben a szépet.
A bonyolultban kerestem a tökéletességet,és ha nem találtam dühös voltam,dühösebb mint bárki más,mert úgy éreztem magam rontottam el,a magam játékát.
A barátaimat én formáltam,illetve akartam,úgy válaszottam barátot.Néha nagyon rosszul döntöttem,nagyon nagyon.
A külső dominált,az fogott meg,és már nem is a belső.Olyankor "szépeket" csalódtam..de csakis az én hibám volt.
De volt,hogy jól döntöttem,ezek voltak a tiszta pillanataim,mikor átsejlettek a barátaim igazi személye az én rózsaszin ,és kemény szemüvegemen át,olyankor igazán láttam őket,hibáikkal együtt,és talán egy tiszta pillanatban elfogadtam azokat.
Nagyszerű érzés volt,de elfelejtődtek,raktárra mentek,nem törödtem velük,tovább éltem az én szigorított börtönintézményemben,ahol én voltam az ellenőr,mindenkit átvizsgálva,megvizsgálva engedtem ki és be.
Aztán eljött a változás szele.A tiltakozás..felmerült bennem,akár egy gyors gondolat,átsuhant rajtam.
A társadalom ...megfelelési kényszere rámragadt ismét.De aztán jött valami más,ami már kezdi eltörölni a régi szabályaimat.
Valaki inkább.
Valaki,akit sosem gondoltam volna,h talán nekem közelebbi kapcsolatom lesz vele.Olyan..futó pillantások és kész.Valahogy nem is reménykedtem,csak egy szokványos,hétköznapi szemezés sorozat volt.Egy jól sikerült este eredménye.Nem volt különösebben..számottevő.
Egy pillanatig.
A pillanat akkor dőlt el,mikor rágondolva, ő lépett fel a buszra.A meglepetés...hatásos volt.
Aztán eltelt egy hónap,egy hónap alatt,nem is tudom,sok minden történt és ő feledésbe merült,elkönyvelődött ,egy jó este történt jó dolognak.
Meg egy érdekes sztorinak.És ennyi.
Aztán..láttam őt.Bátorság nagylevegő.MSN cim odaadás.Ügyes kislány.
Akkor még nem sejtettem,sőt nem is sejthettem,hogy fenekestül képes lesz kitépni engem a világomból.
Ha tudtam volna előre,lehet,nem is teszem meg azt amit a buszon megtettem.Lehet,hogy le sem ejtem,és hagyom a fenébe.Nem szeretem a gyors változásokat.
Aztán beszélgetések,rajongás felém.Nem meglepő,megszokott.Nem egoizmusból,de néha láttam már ilyet.
Azonban ahogy beszélt velem,rólam..gondolkodtató ejtett.
Mit gondol valójában rólam és én,mit is akarok tulajdonképpen tőle?
Mert hát akartam,de mit is?
Mert több volt mint egy ostoba,önegozásjavitó kaland.Egy kis affér a tinédzserkorszebbik részében.
Találkoztam vele.Pár órával ezelőtt.
És tényleg kitépett a megszokott talajból.Gyökerestől,és nem fájt.Csak egy picit szakadtam el a régi talajtól tudom.Még meghagyta az esélyt,hogy visszaugorhassak,de már nem fogok,megbarátkoztam azt hiszem az új táptalajjal.
Egy szempillantás előtt sutba döntött minden régi szabályt a tökéletesség fentartásáról.Nem tudom,hogyan tette.Nem tudom,mikor pontosan.Csak megtette.
És..
azt hiszem hálás vagyok.
Köszönök mindent LoSnak.
Azért mert tényleg mindig velem volt.Mikor fent voltam velem örült, és mikor lent..segített.
Köszönök mindent Rönének.
Mert olyankor is szeretett,mikor utálni akart.
Köszönet mindenért Csicsinek.
Felállitott,kicsit helyrevágott,és mosolyt csalt az arcomra az őszinteségével.
Köszönöm a távoli segítséget Dórának.
A bécsi raszta lánynak,aki megtanitotta az élet összes bölcsességét és optimizmusra hajt engem.
Köszönöm Larának.
Azért amiért szereti olvasni és kritikázni a mostani dolgaimat.
Köszönöm Laczának.
Hiszen régóta támogatjuk egymást lelkileg ugye?
Köszönet Öpörnek,Grétának és Eriknek is.
Egy röpke ideig erősebb volt a kötelékünk mint bárki mással.Hálával tartozom,hogy családtagként szeretettek engem.
Köszönet Petinek,Brynek,Timinek,Nikinek,Nellynek,Évinek,Anitának,Dórinak,Erának,Ropinak,Kikonak,Gerinek,Ádámnak,és mindenki aki sulis.
Ők is velem voltak és remélem lesznek.Mikor nagyon lent voltam,és pont suliba,számithattam rájuk.
Olyan jó érezni,hogy élek.
|