zene:{minimalféle}
kedv:{egészjó}

 Ahoy People.

Hát akkor most mesélgetek a tegnapról hiszen nagyon is találó címet találtam neki :)
A tegnap estém,fergeteges volt,nem hittem volna,hogy ennyi minden kihozható belőle,hogy ennyire tényleg jó lesz.
A társaság nagyon is megfelelő volt,az este folyamán sokszor éreztem csalódáshoz hasonló érzést,majd ezt így mellőztem.Túlságosan nagy ügyet kevertem belőle,mert csalódni így is-úgy is tud az ember abban a személyben is akiről sosem hitte volna el,hogy megeshet.
Nagyon örülök,hogy így alakult a 19 előszülinapos  bulim.
****
Maga az tény,hogy  olyan néha,mintha két énem lenne.A rock,és alter zenék mellett sosem hittem volna,hogy én egyszer minimal zenére fogom magam rázni egy olyan helyen amit messzire elkerültem eddig.Nem akarok begyökösödött sablon lenni,valami elferdült génmanipulált...de ez kellett nekem.Ilyenkor tudom kiadni magamból azt a töménytelen energiát.
A sötétben néha felvillanó kék-zöld-sárga-piros fények,sokan el sem hinnék,hogy ez is én vagyok. De tényleg bevadultam.

Azt viszont nehezen fogadta be a fejem,talán a nevelésemből is adódik,hogy sosem vette be a májam azt,hogy valaki annyira leissza magát,hogy már hánynia kell,és még mindig ettől parti a parti.Ez nekem nem tetszett, és most sem tetszik.Minimális pia,oké.
Nem tudom,elsőnek a saját barátom csapott ezzel arcon engem,most meg a legjobb spanom.Nem értem az embereket.Talán én vagyok a bűnbak aki annyira szigorúan veszi a játékszabályokat,de ...
Csalódást éreztem,hogy annyira sokat hittem azokról akiket szeretek.És néha le kell szállnom a magas lóról,hogy ők is tudnak olyat ütni,ami fáj.

De legalább mikor este egyedül mentem haza,volt időm gondolkozni.Kihalt utcák,néhány ember,és az a csend,meg a jó este illat.Kapucni fel,és tényleg tele volt a fejem gondolatokkal.Jó este volt,két ember miatt.Az egyik személyt örülök,hogy megismertem annyi mesélés után,hogy levonhattam róla a cukormázat,és alánézhettem.A másiknak pedig azért,mert rájöttem milyen nagyszerű srác,és gondolkozásra igazán elismerő ahogy gondolkozik...az én szememben legalábbis.Talán lehet,hogy ő taktikázik jól,mindenen nevetni,lazulni,semmi para és mégis ott van a felszín alatt a komoly énje is.Nekem az egész estéből az a pillanat ragadt meg,amikor lent álltam a lépcsőház előtt,bent ittak,és csak néztem a távolba,hogy milyen ködös az este,és hogy csak homályosan látszanak a Tesco fényei...valahol egészen máshol jártam fejben.És akkor lejött,megkérdezte mi a szitu,mi a baj és eleinte nem is akartam mesélni,mert minek...úgysem mindig érthető amit én akarok kifejezni.De aztán sétáltunk a házak mentén,és a hátam mögött még tompán hallottam az ivott társaság kellemetlen hangjait.És beszélgettem vele és kurva értelmesen tudtunk,és elröhögtük a legtöbb dolgot és nem voltam zavarban és olyan volt,mintha ezer éve ismerném...ez az érzés is hiányzott már az életemből,hogy ezt érezzem.

És amíg a fények villództak,elengedtem mindent,táncoltam,és jól éreztem magam.A szabadságról papolok,mindenhová csak azt írosgatom,hogy milyen fontos nekem és mindig függővé válok,hogy ezt hajszolom.De rájöttem,hogy akitől vártam,aki eddig megadta most törte széjjel bennem,ő már többet ezt nem tudja megadni számomra.Nem tudom mi történt tegnap este,talán lejött róla a máz...talán felnyílt a szemem.A lelkiismeretem futott utána,hogy neki milyen szar lehet így,és féltem,hogy elveszítem őt,és jajj úristen...és most meg ahogy rohantam rájöttem,hogy mennyire szánalmasan viselkedem.A barátomat nem véletlen választottam,nem véletlen folytatódik a sztorink így,ahogy. És ha ezt nem képes elfogadni...engem sem képes már elfogadni. És már valahol megrántom a vállamat,az élet megy tovább,és ha én arcon csaptam őt ezzel,akkor ő tegnap este derekasan visszaadta.
Most kell a "szünet".

xoxo.
Ray.