zene:{pink-fucking perfect}
kedv:{ingadozó}

 Hi People.

Megint eljutottunk egy újabb állomáshoz.Úgy érzem magam,mint egy hős aki megmentette a saját világát,és úgy,mint egy szegény ember,aki elveszítette az egyetlen barátját.Fura ellentmondások ezek.
Valakit elveszíteni a tényleges mivoltában,örökre szól.De úgy elveszíteni,hogy úgy érezzük megváltozott,nem az,akit mi annyira szeretünk,számomra fájdalmasabb.Azt hiszem,néha hajlamosak vagyunk szem elől téveszteni az értékeket,csak azért,mert egyszer valami nem úgy történt.
Egyetlen vita elég ahhoz,hogy olyan parázs és tűz keletkezzen ami nem csak egy barátságot,hanem a visszafelé vezető hidakat is felégeti.
Nem vagyok tökéletes,mégis úgy érzem,ma tettem valamit,amitől nekem jobb lett.Őszinte voltam,mert tudom,hogy úgyis én leszek a bűnbak.Lehet itt csoportokra osztani a népet,hogy ki vele és ki ellene de úgy érzem ez már nem csak erről szól,hogy egymást támadjuk hátba,szembe, vagy ahogy tetszik.
Nem értettem sosem,hogy az őszinteséget,miért nem lehet elviselni? 
Ostoba vitákat és köröket futunk,ami már valójában nem is erről szól...
nem a vita kiváltó okáról.Hanem ami a szánkra jön hánytorgatjuk.
****
Én vagyok az aki tévedett.De bocsánatot kérni,nem fogok.Több okból sem,már pedig az a fajta vagyok aki mindig hamarabb kimondja azt,hogy bocsánat még akkor is ha őt bántják meg...szükségem van az emberekre.De kutyába nem megyek le,bármennyire is fáj.
Ő a részem volt.Igen,múltidő,mert tudom,hogy megváltozott.Ez nem csak az én beteges és színes képzelgésem,nincs róla ugyan papírom,de nem is kell,már ha a gúnynál tartunk...
Persze én is olyan vagyok,mint a többi beteg: hallucinálok,terjesztek.
Bár azt hiszem,hogy mindenki eltudja dönteni,hogy elhiszi-e azt,amit én mondok,elhiszi az én verziómat vagy meghallgatja a másikét is.
Gerincet kell növesztenem,hogy később tovább tudjam adni azt hiszem.
Rohadék vagyok,megszokott szisztéma.Nem sajnáltatom magam,mert bármi is történt úgy érzem,én legalább megtettem azt,amit mások nem mertek.Az igazság szembemondva borzalmas.Pedig én annak a híve vagyok,hogy beszéljük meg,nekem nem kell, hogy X valahány ember a hátam mögött álljon.
Azt hittem felnőtt,bár ezt neki is megmondtam.Én sem vagyok az,mégis úgy gondolom,megbeszélhettük volna,vagy elintézzük egy " hagyjálbékén-nel".
Megértő vagyok,úgy hiszem.
És itt már nem arról van szó,hogy a betegség kitalált-e vagy sem.
Csak becsapottnak érzem magam,hogy én annyi mindent megpróbáltam tenni,és tényleg akartam.
Fájdalmas.
*****
Lehet ragozni ezt,lehet így,meg úgy előadni,a lényeg a sok maszlag között ugyan már nem fog változni,bár még sok menet van hátra úgy hiszem.Egy barátság szétbomlott,talán cafatokra,talán visszavonhatatlanul...
de én már tőle sem várom el,hogy bocsánatot kérjen.Mert nem fog,mert úgy hiszi,nincs miért.Higgye,ettől én már nem leszek sem jobb,sem boldogabb,sem szebb.Az életemnek útja van,ezen kell járnom.
Ott van az érettségi,ott van a szerelem,és ott vannak azon kevés barátok akiket igazán megtartottam.Mit ragozzam már?

Hát a fájdalom is képes elmúlni,csak idő kérdése és persze az én hozzáállásomtól függ,hogyan fog ez történni.
Azért azt hittem ez csak az általános iskola kiváltsága,hogy valakit olyan közel engedünk magunkhoz,azt irjuk rá,hogy legjobb barát,testvér vagy ilyenek és jön a csalódás,a nagy kopp.Pedig akkor még ráfoghatjuk arra,hogy nem ismertük eléggé,hiszen kicsik voltunk,igazán gyerekek.De most,mi az istenre foghatnám? Naivság,jóhiszeműség,vagy talán rosszul kommunikáltunk? 
Keressem meg én az okokat,hol siklott el az egész? Van értelme?
Nem akarok ezen rágódni.Tudom azt,hogy ő is ott állt mellettem mikor kellett és fordítva is így volt.Most meg...egész más világ mindkét oldalról.Talán ennek így kellett lennie,talán csak az én "hibám".Sosem uszítottam ellen az embereket,mert nem ez a fajta vagyok.Mindenkinek meghagytam,hogy elhiszi amit mondok vagy sem...
Az ő verziója is biztosan figyelemre méltó.Csak persze én vagyok az erősebb és hihető jellem? ( ez már tömör irónia,már aki ismer).
Hagyjuk.Olyan ez,mint egy láz.
Most még égetően szar,lángol a világ,aztán szépen lassan elmúlik.

Mistreated, misplaced, misunderstood Miss "no way it's all good" It didn't slow me down... |
 

Ray.