zene:{alvin és a mókusok-júlia nem akar a földön járni}
kedv:{egészjó}

 Hello PpL.

A percek hevessége,kialudt.Egy pihenős nap volt,egyszerűen jó volt,csak lazulni,punnyadni.
A tegnap este elinditott egy újabb folyamatot bennem,már ez sem lep meg,hiszen a héten nem ez volt az első.Nem tudom,a tavasz közeledik,hogy sorra találnak meg az emberek engem,vagy talán csak hirtelen nagyot nőttem a világ szemében?

A kérdőjeleket hirtelen kapom,és néha nem tudok mit kezdeni ezekkel.Mélyebben el kell gondolkoznom,hogy mit miért és hogyan?
A kérdőjelek általában nem oktalanul keletkeznek és nem oktalanul kell pro és kontrát játszanom magamban a sötét szobában.A zene csak halkan szól,éppenhogy hallgathatom.Vannak bizonyos határvonalak,amiket nekem nem kellene feszegetnem magammal szemben.Nem vagyok fair játékos,hiszen a kérdéseket néha leszarom.És nem érdekel,hogy van-e válasz.
Logikusan azt tehetném,hogy betudom ezt,csak egy napnak,egy jó kis időszaknak amikor valami máshogyan történt az életemben,nevetnék rajta egy jót,leírnám ide-oda élményként említve,hogy szerencsés vagyok,hogy ilyenek is vannak és velem megesnek. 5-6 év múlva visszaolvasva pedig csak mosolyogva venném tudomásul,hogy kelendő cikk volt az akkori énem,a lelkem,a gondolkodásom és a személyiségem.
Most  nem akarok a földön járni.

A mai napom amúgy egész jól eltelt a semmitevés,és a jó beszélgetések között ingázva,tehát panaszra semmi ok,lazulok és ez a második nap.
Egészen jól érzem magam így,megszokható állapot,jó társaság,meleg lakás,kajahegy és italhalom,tehát mi kellhet még?
A fejünk fölött nem mindig csak Júlia lebeg,nemdebár?

Amikor eljön az a pillanat,hogy azt gondolod minden rendben lehet,biztosra vehető,hogy jön egy cáfolás.És meg is érkezett.
Néha csak orditanék,hogy mit miért...
Talán meg sem ért.
Talán meg sem becsül.
Talán fel sem fog.
Talán ...
miért?


Ray.