zene:{ iNSANE}
kedv:{egészjó,elmélkedős}

Hello PpL.

Elég régen írtam,illetve egy két régebbi blogbejegyzésemet mégsem publikáltam.Jobb,hogy visszavonjuk azokat,mintsem legyen másként.
****

Elgondolkoztam az egyik lyukas órámon.Miért nem létezik konzervált szerelem? Ez most elég betegnek tűnik,de tényleg elgondolkoztam azon,hogy milyen is lehetne ha a boltban kapható lenne.Rajta a felirat: 100%-os Szerelem.Minőségét megörzi : felbontás után,megjósolhatatlan ideig.
És az emberek sorban állnának,hogy a magányos órákat máshogy töltsék. Mi lenne ebben a konzervben? Vagy egyáltalán,hogyan is lehetne "fogyasztani"?
Azt hiszem az én fejemben,valamiféle hallucinációt okozó anyagról beszélünk.Valami nyers szívhez hasonlító,édesítőszerekkel felnyomott dologról beszélünk.Én így képzelem el,ahogy megesszük és ott van bennünk a hallucináció a tökéletes szerelemről,és az emberek ugyanúgy függők lehetnének,mint a drogoktól.Vagy csak beadagolnánk a nagy Ő-nek ő pedig szeretne minket,amíg etetjük.Még logikus is,mivel a férfiak szívéhez a gyomron át vezet az út,ahogy mondani szokás.
Vagy csak a meglett szerelmünket zárnánk be ebbe a konzervbe,valamiféle transzformációs úton,és eltennénk a polcra,megcímkézve,hogy melyik szerelemről is beszélünk.Képzeljük el a szituációt,diáklány odamegy a titkos polcához,elhúzza a függönyt róla és ott vannak sorban felcímkézve a konzerv szerelmek : Joey, Matt,Abraham és dátumokkal ellátva. Valami überbeteg dolog,mégis a lelki szemeim előtt egész ötletesnek tűnik.
Az üresség amit pénteken éreztem magamban,azt nem tudom mihez hasonlítani.Egyszerűen csak jött és belémfészkelte magát.Hallgattam a zenéket,egyre-sorra,de a hatásuk nem volt meg.Akkor fogalmazódott meg bennem ez a gondolat.
Aztán este némi meginditatásból is,kikapcsoltam a telefonomat.Valahol a dac és a düh és a kétségbeesés keveredett el bennem,megfelelő egyveleget alkotva úgy,hogy azt gondoljam,nem érdekel,hogyan lesz az estém. Már nem érdekelt,tényleg nem.
De megérte elmennem,mert az este folyamán olyan élményeket kaptam,amit azt hiszem soha nem felejtek el.A kedvenc énekesem pár méter közelségből énekelt, ott ment el folyton-folyvást mellettünk és tudom, ő is csak egy ember,mégis számomra kultikus alak.A nővérem folyton leintett,hogy ne viselkedjek már olyan éretlenül,hogy rajongok egy énekesért.De úgy hiszem, ez teljesen normális dolog még az én koromban.Kellenek a mindennapi hősök,ideálok,kultikus figurák akik megadják a napi kreálmány-kombót a fejben, és akikről meglehet az elképzelés.Nem vágyok többre,csak néha elszakadni a valóság töredezett földjéről. Néha jobb így elszakadni a gondoktól terhes napoktól, mintsem alkoholba vagy drogokba fojtsam őket. Végülis ez is egyfajta szintetikus drognak minősül :)

Rájöttem,hogy az Insane számomra egy olyan zenekar,ami megfelelő hangulatba hoz mindig.De tényleg mindig, ha őket hallgatom az összes felgyülemlett szarságot kitudom kiabálni,ordítani és az sem érdekel,hogy mára már nincs hangom, majd lesz holnap. És ha nem, az sem baj :)

"‎...lehetsz mase vagy mindenkie, az enyem biztosan nem vagy, de ha az oledbe bujok nem erdekel az sem, hogy volt e tegnap. S ha tegnap volt is voltal e benne te, vagy voltam e en. Ha egyetlen ora lenne az elet, az utolso percet benned toltenem..." ( köszönet egy kedves idegennek.)

Ray.