zene:{Daugtry_Over you}
kedv:{méltán vidám}

Ciao People!
Hát a mai napról kellene írnom,és ezen vagyok,hogy rendezett gondolatok mellett osszam meg ezt.
Tehát elöször is,drága Lara,köszönöm az újonnan szerzett barátságunkat.Nagyszerű mindig olyan emberekkel találkoznom,beszélgetnem,akik egyetértenek velem dolgokban,és egy meglátásmódunk van.Jó érzés veled beszélgetni.Olyankor,mint már beszéltük,nem hiszek a véletlenekben!

Hát ma.*gondolkozik*
Olyan gyorsan elrepült az idő.És mégis olyan jó volt,legalábbis a délelőtt és délután bizonyos része.
Delfinpanda úrral meg Nikivel szórakoztunk egész nap,nevetve az ostoba pletykálgatásokon,nevetve azon,hogy másnak nincs jobb dolga,minthogy saját magával törödjön.
Delfinpanda úrral járunk.Legalábbis ők ezt állítják,és hogy én fülig szerelmes vagyok belé.Nevetnem kell.Nevetnem azon,hogy még jó,hogy a titkok azok is maradnak. Aki ismer,tudja nagyon jól,kiért és hogyan mit érzek.
De megengedem ,hogy rajtam csámcsogjanak.Megengedem,sőt élvezem is,mert amíg foglalkoznak velem,irigykednek rám,pletykálnak azt jelenti,hogy jól tudok valamit és jól is csinálom.
Az én elkeseredettségemet beléjük tudom pumpálni,és ők nevetésre késztetnek azzal,ahogy viselkednek és gondolkoznak.Nyilván a saját életük egyáltalán nem érdekfeszítő.Tulajdonképpen igazán unalmas lehet,mert mások után szaglászgatnak...
A suli után,ahogy hazaértem máris ettem és aludtam.Egyszerűen fáradt voltam,tegnap este alig vergődtem el..
És ahogy feljöttem msnre,vártak engem.Várt valaki.Meglepődtem én magam is,hogy ezt még ki is írta.Delfinpanda úr.
Azonnal találkoztam vele,és bár szomorú üggyel jött,önfeledten tudtam nevetni vele.Már jócskán sötét volt,az utakon fénylettek a tócsák,és nevetve gázoltam bele.Talán nagyon nagyon régen voltam ennyire önfeledt.Ennyire...nem érdekelt,hogy ki mit és hogyan.Az érdekelt,hogy boldognak éreztem magam.
Nevettünk.Öleltem, és ölelt.Fogta a kezem.Nemhiába az ember legnagyobb hibája a ragaszkodás.Egy pillanat alatt,és évekig is tarthat..néha áldás,és néha kín.
Az élet ennyire súlytalan és könnyű még nem volt.Mintha,eltűnt volna minden,és mégis ott lógott a levegőbe.Jó volt veled.Köszönöm az estét Delfinpanda úr.
Nefeledd,amit remélsz és kívánsz,csak kövesd egyenes úton és teljesülni fog.
Mamád pedig,tudom,hogy valahová olyan helyre került,amiről mi még álmodni sem tudunk.Nem kell féltened,én tudom,hogy örökké veled lesz.Mindig.És ne félj a tudattól,mert nem hagy el...
Nem létezik lehetetlen! Ez csak az emberek korlátainak a kimutatására vonatkozik...Nincs lehetetlen!
Mi veled vagyunk,remélem tudod.

"Van egy kanyargós út,és tudom,hogy majd mással is összefut..."
Tudod,nevess,sírj,szeress,akarj.
Ne szégyelld a könnyeidet! Sosem,senkisem.A könnyek arról tanúskodnak,hogy ember vagy,és erősebb mint hinnéd.A bátorság jele,hogy kimered nyíltan mutatni amit valójában érzel...

xoxo.
Ray.