zene:{Bomfunk MC: Freestyler}
kedv:{barrromiii jó}

Hi People.
Bocs,hogy csak most írok,de nem volt túl sok kedvem írni.Viszont most megjött az alkotói kedv.
Tehát hajrá.
A tegnapról szeretnék mesélni.Meg a tegnapelőttről mert ezek a fontosabb szakaszok szerintem.
Csütörtökön az osztályfönököm elbeszélgetett velem,hogy mi ez a romlás nálam,és hogy tud-e segíteni nekem.Természetesen néhány szó elég volt neki ahhoz,hogy észheztérjek és erősebbnek érezzem magam mint valaha bármikor.Nagyon jól belelát az emberbe,hihetetlenül képes megérezni a gyengítő vagy erősítő pontokat.
Nagyon szeretem.Nagyon okos,a másik meg az,hogy tényleg foglalkozik a tanulókkal.Érdekli a családi háttér,érdekli szinte minden és ha valami gond van neki mindig ellehet mondani,és bármiről lehet kérdezni nála.Nincsen tabu.
Ahogy beszélgettünk tényleg ráébredtem egy csomó dologra és erősített engem.Megerősitette az önérzetemet,bátorságot adott és magabiztonságot.Ezek kellettek igazán nekem,azt hiszem.És meg is kaptam.
Megkaptam azt,hogy igenis lehetek büszke,igenis van mire.És nem szabad kimutatni,hogyha gyenge az ember,abba rúgnak bele a legkönnyebben.
Annyira a fülembe csengtek a szavai,hogy mikor újrabementem a terembe,határozottnak éreztem magam és úgy éreztem,mintha nyertem volna valamit,amit még ők nem tudnak...
Másnap erre tanúbizonyságot is kaptam.Berobbant nálam egy bomba, és úgy éreztem ez a többiek számára igen veszélyes lehet.
Osztályfönöki órán a tanárnő megkért mindenkit,hogy írjunk az osztályközösségről,arról ami jó benne és arról ami nem.
Az tudni kell,hogy én sosem mertem valahogy felvállalni a véleményemet,csak így,talán gépen keresztül,de egy egész osztály előtt?
Nem azért mert nincs véleményem.Igenis volt van és lesz is.De egyszerűen úgy éreztem,támadni fognak azért,amiket gondolok.És én ettől rettenetesen féltem.
Persze jöttek a beszólások,hogy olvassuk fel stb. És elég sokan nem akarták felolvasni és én ezt meg is értem.Elvégre..
Aztán..nagy levegő.Akarnak véleményt hallani?Komolyan?
Hát felolvastam amit gondoltam.Kérdéseket tettem fel az osztálynak.Tényeket közöltem,ahogy én látom.
Azt,hogyan beszélik ki azt,aki más mint ők.Aki nem "menő".Akinek otthon esetleg gondok vannak.Aki nem bír a nap huszonnégy órájában vigyorogni.
Arról is beszéltem,hogy kiközösítik az embert,bár nem is ismerik valójában és talán már azóta változott..de ez nem lényeg.Mert nekik csak a felszín számít.
Elkönyvelik az embert folyamatosan valaminek.Ha az első pillanattól fogva megfelelt,az úgyis fog maradni a végéig.De ha már az elején nem oylan...hát akkor ennyi volt.Bye-Bye.
Megkérdeztem tőlük,hogyan jönnek ők ahhoz,hogy nem kell barátkozni a másikkal.Hogy lehet ezt kijelenti,ilyen formába?Csak azért,mert nem úgy viselkedik ahogy ők elvárják?Nem nyalizik folyamatosan és nem játszik szerepet? És miért van az,hogy agresszióval és nem egy felnőtt ember érettségével próbálják megbeszélni a dolgokat,hanem egymás háta mögött?
Tehát felvetettem az összes problémát amit én éreztem,és ahogy olvastam többször elcsuklott a hangom,mert iszonyat erővel szabadult ki belőlem.Fájt is,és jó is volt,hogy végre igenis kitudtam mondani amit gondolok.Kirobbant belőlem,és elárasztott mindenkit.
Néma csend.Néma csend.Taps.Taps.
Osztályfönökre néztem,aki sírt.Talán azért,mert büszke volt rám?Nem tudom,de mosolyogtam rá,hogy ezt mind neki köszönhetem.
Utána természetesen rólam beszéltek.Én voltam a téma.De..már nem érdekelt.Mostmár..ha legalább mást nem is,a véleményemet ismerik.
És akinek nem tetszik?Már nem érdekel.Kimondtam amit gondoltam és ezzel úgy érzem,felszabadultam.
Sokan jöttek oda hozzám,hogy büszkék rám.Büszkék?
Olyanok jöttek oda,akikkel egy éve nem is beszéltem jóformán.Csak köszönök nekik és kész.Most odajöttek,hogy igazam volt.Nagyon is.
És nem mert senki sem ellőttem belekötni a dolgokba,mert mindannyian tudták,hogy bármennyire is tagadják,le lettek baszva.
Elég rendesen.Remélem,sőt tudom is,hogy magukra ismertek rendesen.Volt aki az egészet magára vette..
és pont erről beszéltem,hogy szorulhat ennyi empátia és tolerancia az emberekbe...?
Annyira..
Örülök és büszke vagyok.Úgy érzem,hogy valami most nagyon sikerült.
Köszönöm mindenkinek akik eddig mellettem voltak és maradnak is.
Bár megkaptam,hogy nem vagyok igaz barát.Megkaptam bizony.De csak nevetek,mert nem hiszem,hogy egy olyan embernek kellene erről beszélnie,akit egy és fél évig vigasztaltunk közös erővel,és álnokul hátat fordít nekünk,és azokhoz megy,akik állandóan basztatták.
Igazán..nevetséges?Nem tudom,hogy melyik szó illene ide a legjobban.
Végülis.Victory.

Aztán este átjött Kiko és elmentünk bulizni.Életem első bulija.xD LOOOOL.
Nagyon gyatra volt,mert szinte csak magamon kivül két embert ismertem,de le is léceltünk.Táncikáltunk egy kicsit,ittunk és kész.Nem kell több a papirkutyamosolyból.xD
Leléceltünk és az utcákon este még táncoltunk énekeltünk és tökéletes volt az este!
Ez nagyon ütött.xD
Itthon zabáltunk egyet és be az ágyba.Onnan néztük a Kaleido Star-t.Illetve csak Kiko nézte,én bealudtam rendesen.
(éjjen a sprite+vodka.)
Nagyon jó volt.Ezt simán állítom.Totál jó volt a hangulatunk és rendezünk majd mi is ilyen évfolyambulit.Jól fogjuk magunkat érezni,ez fix!
Larám sajnálom,hogy nem voltam fent tegnap..vajon miért?:D
De nagyon jó lett az új rész.Eszméletlenül tetszik,és tetszenek a fordulatok.Várom a következő részt.Érdekel sőt függő lettem.
Na gyerekek.Mit is mondhatnék?
A hétvégém ezek után nagyon jó lesz.Rajzolni fogok,az már biztos,kitalálok valami jó kis ..elvont rajzot.
Múltkor matekon alkottam nagyot.Zombikezet rajzoltam a saját kezem alapján.Ütött gyerekek.xD

Na jó búcsúzom is.Jó hétvégét mindenkinek!