zene:{ Tila Tequila- i love you}
kedv.-{vulkanikus}

Hi People.
Most szeretnék egy kicsit komolyabb témába vágni,ami már hetek óta aktuális,de most robbant ki nálam.
A család.
Szép témakör lehet róla mit mesélni.Persze,csak halványan,általánosságban,nehogy kritika érje a nagyrabecsült családomat.
Még kicsi az ember,nem veszi észre,ha róla beszélnek.Még mindenkire mosolyog,mindenhol azt látja,mennyire szeretik.Babusgatják,és tökéletes az idilli kép.
Aztán ahogy nő,az óvódás-iskolás kor,ahol már erősen befolyásolt állapotba kerül.Már megjelenik a teljesítő kényszer,ahol mindig bizonyitani kell.Nem csak a szoros családi,hanem a tágabb értelembe is,hiszen megnézik az ellenőrző lapjait,és felforgatják a bizonyitványt is.Tesznek megjegyzést,a jóra,és a rosszabbra is,főleg ezeket sasszem módjára látják meg,ahol aztán a kérdés elhangzik,miért nem jobb?Lehetne jobb,ha sokkal jobban dolgoznál érte..
Aztán persze vigaszt jelent édesanya drága mosolya,miszerint ő elégedett veled.Ez nyugtató.
Telnek az évek,már nyolcadikos vagy.Ott állnak a ballagáson,mosolyogva,gondolhatod,végre elmúltak a fejed fölött az árgus szemekkel figyelő felhők.
Nem kell többet a látogatások alkalmával takargatni az ellenőrzőt,lezárult egy korszak,sokkalta nagyobb vagy,nincs több beleszólásuk.
Tinédzserkor.
Ez talán.. az a bizonyos szakasz,mikor a legjobb lázadni.Kivülállónak értelmetlen,ostoba,gyerekes dolog lehet.Azonban nézzük meg közelebbről!
Lehet,hogy nem vagyok egy szorgos fajta,legalábbis azt nem végzem szívesen amit nem szeretek.Lásd házimunka egyes részei.Sajnálom,majd idővel kinővöm.Vagy nem.
És hát az ember mit reméljen azoktól,akik még saját magukban SEM képesek megláttni a hibát?hát természetesen azt,hogy máséba a szálkát,sajátmagájéba a betontömböt sem.Na gondolom ezzel nem egy tini találkozott már.
És végülis az a tény bosszant a leginkább,hogy bármit is tettem a nyáron,amiről azt hittem jól csinálom,és végülis kiderült,hogy nem.
Sérelmezték,hogy későn kelek,hogy nem csinálok meg mindent.
És ez igy..fél évvel később derül ki jócskán.De jó nem?
Azért ezt sem nekem mondják,hanem mondjuk a tesómnak,mert neki is elege lettebből az örökös áskálódásból,gyerekes szintre fajuló hisztiről.
Nem hiszem,hogy én ezt hosszútávon csendesen és halkan fogom tűrni.Azért is megmutatom nekik,kiprovokálom és sokkolni fogom őket,hogy lássák már meg azt,hogy nem mindig ők a fasza emberek.
Végülis már unalmas az,ha az ember bármit tesz,nem jó.Tehát nem tesz,annál inkább nem lesz jó.Felőlem.Már úgyis kifogom játszani az ászaimat,ha ez kell nekik.
Én nem akarok egetrengető vitákat.Elég lesz egy-egy szó.és szerintem ők tökéletesen emlékezni fognak mindenre.
Nem tartom magam gonosznak,sem antiszociálisnak.De ezekután mindkettőn formálunk egy kicsit,éppenhogy érzékelhető legyen a változás.
Nem akarok velük többé találkozni.Nincs kedvem jópofizni meg ilyenek.Ez nem megy már.Ezek után meg főleg nem és tudom azt,hogy gyenge vagyok.Most erős,emrt harag van bennem,de mikor majd megint ott állok és megint kapom az ívet,tuti elsírom magam.De lehet,hogy azután a perc után,hogy elsírtam,valamiféle igazságféle fog feltörni a torkomból és nem hagyom,hogy elkussoltassanak...

Majd még ma írok.remélhetőleg.