zene:{twilight soundtrack-Almost Lover}
kedv:{ez meg az}

Sziasztok emberek.
Gyászos napsorozat.De lesz még jobb is.Tudom.
Tegnap együtt voltunk Forival,meg Kiko,Teki meg Pancsi.De Pancsi hamar elment.Ary csaj.
Aztán barmultunk,mint szoktunk.Jó volt velük.
Kicsit sikerült mindent elfelejteni aki bántott,ami bántott.
Sajnálom Sain,nem akartalak megbántani.Egyáltalán nem erre vágytam.És tényleg igazán fáj,hogy pont téged sikerült megbántanom.
Bár mások azt mondták,hogy én hányszor buktam ki miattad,de valahogy,az még mindig jobban fáj,hogy én bántottalak meg azzal,hogy egyik pillanatban azt gondoltam,nekem mindent lehet,és egyszerűen kimondtam amit abban a pillanatban gondoltam.Mert igazán dühös voltam rád.
És nem tudom jobban kifejezni.Sajnálom.

****
Aztán visszatérve,együtt barmoltunk.Tekinek mennie kellett,hazáig kisértük és mi is visszafelé indultunk hozzánk.
Egész úton zakatolt a fejem,hogy vajon mi a fontosabb?A saját önzőségem,vagy mások boldogsága?
És utálni tudnám magam,hogy ott voltam abban a szituációban.Legszívesebben elmentem volna onnan,nem akartam jelen lenni.Mert úgy éreztem jobban fáj amit látok,mint amire én számítottam.Mert miért?
Rájöttem,önző vagyok.Rettentően.Azt gondolom néha,hogy csitt és csatt és az van amit én akarok.És nekem mindent lehet.
Máskor ez nem jön elő,csak néha-néha.De akkor nagyon.Belegondolva,rengeteg rossz tulajdonságom van,csak jól takargatom őket.És többnyire nagyon megtudnak lepni.
Sőt sokkolnak engem.
Szörnyű.
Egész este ezen agyaltam,hogy mit tegyek.Mit kellene még tennem?
Engedni ami számomra fontos,hogy másoknak is adjak lehetőséget,hogy nekik is fontos legyen?
Vagy..önző módon elzárni mindenkitől.Ő az enyém felkíáltással.
Átmentünk Kikohoz aludni és bevallhatom magamnak,szarabb döntést régen hoztam.Ennél szarabbat.
Nem kellett volna ottlennem,inkább itthon kellett volna gondolkoznom,mert ahányszor csak ránéztem még szarabbul éreztem magam,bár előtte nem akartam sírni.Sőt mások előtt sem.Nem akartam ,hogy kérdezgessék mi bánt.Túl nehéz lett volna kinyögni,hogy mennyire...
Kiko azt gondolta,hogy más miatt van.Akiről régebben is szó volt.Ráhagytam,gondolja csak ezt.Nem tudtam jobbat mondani.Nem is akartam.
Írtam csak a sorokat a füzetembe,és néma csend volt a lakásba.Máskor annyit beszélünk,hogy egymást túlharsogjuk.De most nem tudtam megszólalni sem.
Féltem,hogy pont neki fogom kibökni hogy mi az igazság.És az százszorta jobban fájt volna.
Meg kell beszélnem vele,de nem tudom megtenni.Nem jönnek a szavak a számra.Egyáltalán nem.
Olyan igazságtalanság az élet! Annyira nem értem miért vannak ilyen szituációk?Miért kell folyamatosan vizsgáznom az Élet nevű tárgyból?
Jó tudom,a jó jegyek később tolerancia,elfogadás,lemondás,boldogság és egyéb nyalánkságokba fognak megmutatkozni,de ...
túl bonyolitom az életet.Tudom én ezt jól.Érzem.
Egyszerűbb lenne,mindent leszarni.Úgy nem törödni semmivel,és csak élni ahogy kell.Élvezni és semmin sem rágódni.
De ez már nem is annyira egyszerű.
Mindig másoktól várom az önbizalmat,és a biztatást.Már leszoktam arról,hogy mások problémáit próbáljam meg folyamatosan megoldani.
Most jobb lenne ismét a folyóparton ülni,mint szombaton.
Apánál kint a kis folyónál.Ott ülni a rozoga kis hídon,azon a parányin,és nézni ahogy a vizbe szórt virágokat,hogy viszi a viz.Sütött a nap ,és hallgattam a folyót ahogy csobog.Annyira minden idilli volt.A nyári hangulat megvolt.Ültem ott a kis parton,és írtam a verseket.Fellettem a szép égbolt..
lehet ennél szebb?

Az ember ha egyszer elindul a lejtőn,nincs megállás.Majd csak a lejtő alján.


UI. 23:21 perc van.Sokkal jobban érzem magam.mindenkivel sikerült valamennyit megbeszélnem.
Nagy kő.
Jóestét.