zene:{grenma-nincsen minden rendben}
kedv:{régvolt}

 Hello Kedves Olvasók.

Jó rég írtam utoljára,jesszus.Rengeteg dolog történt,lásd a szalagtűzőm is megvolt.Egy mérföldkő az ember életében,azt hiszem.Ahogy elmúlt az egész...volt és nincs.Tovaszállt.
Az élet megy tovább,repül,suhan mindennap megtörténik velem a mélyzuhanás vagy a magasba repülés.Néha már én sem értem magamat miért nem bírok egyszerűen a földön maradni.Kényelmesebb lenne.
Magam adom,ahogy a Quimby is énekli.Én odaadom magamat a mindennapoknak.Elmerülök a habokban,és néha hagyom,hogy a hullámok a fejem felett cikázzanak.Megfordult velem a világ.
Egyedülállóként más nézeteim lettek.Az örökös szabadság vágy hajszolásai,az eufórikus egyedüllét,a lüktető zene,lézerfények...aztán rájöttem,hogy ezek csak akkor adják a feelinget,másnapra mindegyik csak hamu meg halvány emlékköd.Akkor nagyon adta mindegyik.A szabadság,szárnyalok...huh faszacsaj vagyok.Aztán a reggeli hóesésben,látván,hogy csak az én lábnyomom fut a havon,egyedül éreztem magamat.Nem mindent képes megadni a buli...Ott egy flört,naés? Elszáll,hiszen a komolynak akart hinni szavak,reggelre röhögésbe fulladnak,hogy ki az,ki komolyan képes venni azt,ami nyilvánvalóan ámítás.
Ottvannak a barátok,na ja.Ez is fogyatkozó létszámú bagázs,valahol kihullik a férgese,ahogy mondani szokás.Bajban jövök rá és ez tényleg való,hogy ki az kire lehet számítani.Ismerkedem,új emberek vesznek körül és jobbára el is tűnnek a ködben.Bár van aki szorgalmasan velem marad.Becsülendő.

Mit jelent szabadnak lenni? Lázadónak?
Mindig is lázadónak tartottam magam és harcolok minden egyes nap.Néha szánalomra méltó,hogy milyen apró és kis hülye dolgok miatt vitázom.Ahelyett,hogy önmagam keresésére indulnék.Csak állok,toporzékolok,talán még falhoz is vágom a dolgokat,az összetört szívemet egy befőttesüvegbe nyomom,senki ne érjen hozzá címszó alatt.
Rájöttem,hogy én az érzéstől,a tiltott dolgoktól vártam a szabadságot.Hogy suttyomban elszívok egy cigit,vagy hogy suttyomban végig partyzok egy estét.Ugyan már :) Adja,adja...de valahol ez egy második élet szindróma.A titkos én :)
Szabadnak lenni...nehéz.Mert megrögzötten társkereső az ember.Valakitől mindig függ és hazudik,hogyha azt mondja nem.Függ egy baráttól,egy régmúlt szerelemtől,függ egy újtól.Mindentől függ.
Ez valami elrontott körforgás,ahol a lázadó önmagából kikelve üvöltözi,hogy neki mint és hogy,aztán pedig rájön,hogy ugyanúgy csinálja ahogy eddig.Hang.Csupáncsak hang tenni képtelen.Szájával hazudik az ember.

Hát kimerültem,beteg is vagyok.Lázas.Majd elmúlik.
De mindenre ezt írom: elmúlik.
De ő mégis hiányzik,azt hiszem ez nem fog elmúlni...nem képes.

Ray.