Zene:{Blink182-Dammit}
kedv:{hullámzó}

 Hi People :)
Boldogságos Új Évet mindenkinek!
****
Tegnap.
Azt hiszem túl sokra tartottam én ezt a szilveszterezést.A szívem pontosan tudta hová kellene mennem,de nem oda mentem el.És a legrosszabb,hogy pontosan tudom miért nem oda mentem.Mert adni akartam egy esélyt...naiva.Minek is akartam én esélyt adni? Már nem látom be.
Tudom,hülye vagyok.
Viszont az estnek megvolt az a nagyszerű érzete,hogy rájöttem,újabb barátokra leltem,akik mellettem voltak és ezért hálás vagyok és az is maradok.Nagyon jólesett,hogy éreztem hogy valaki támogat.
Hányingerem van attól,hogy belegondolok,mi történt.Mert nem így terveztem és az én szememben ez zuhanás volt,mély zuhanás.Nem vártam volna ilyenfajta megnyilvánulást,azt hittem ennél már érettebbek vagyunk.De hát csalódni tudni kell,ugyebár.Most maró keserűség vagyok,az én agyamat nem mosta át a szesz,az én szívem ugyanúgy összeszorul és csak próbálok a jó pillanatokra koncentrálni.A barátokra,akik megédesítették az amúgy keserű teát.Összességében egy valamiért érdemes volt ott lennem: Pofán vágott az igazság,lehullott valami a szememről és nem tudom.Talán ha legépelem ami történt,kitisztulok,megszabadulok ettől az egész érzéstől.Lehet hogy túlspirázom,mert mondhatnám azt,hogy kitérdekel és egy vállrándítás.De igenis érdekel,mert részese voltam.
Mit is mondhatnék még?
Összefoglalóban annyi,hogy tanulságos volt.Szabadnak lenni,nem is olyan nehéz.Csak el kell engednem magam és a saját életemre koncentrálni.Olyan ez,mint valami rosszul összetett szappanopera.
Pedig az élet csinálja ezt,mi pedig itt-ott hozzátesszük a magunk kis szerepváltozásait,igaz?
Szabadnak vágyom lenni,folyton-folyvást.Nem tudom mitől akarok megszabadulni ennyire,csak azt tudom,mi az az érzés,amit hajszolok.És ezért én leszek egyedül a felelős,csak a saját fejem után megyek,csak hátrahagyom ugyanúgy,ahogy eddig is tettem a kiesett hónap alatt.Milyen jó volt...és mennyire hiányzik.Megteszem,mert már nem vagyok köteles tűrni.
****
Remélem,hogy ez az új év sok mindenben gazdag lesz,tapasztalatokban,boldogságban és főleg egészségben.Meg kell reformálnom a gondolkodás módomat, meg kell reformálnom úgy,hogy maradandót alkossak magammal szemben.Ez az én érdekem,nem másé.Ez az én életem,és nem másé.
Csak lazán zsebre dugott kézzel,meredni előre,nézni ahogy rohan a villamos,a busz,rohan az egész világ én pedig elmosolyodom.El kell,hogy mosolyodjam,mert nem éri meg megállnom,ez a legfőbb dolog.Tegnap este megálltam,de nem kellett volna.Tombolnom kellett volna,ugrálnom,nem aggódni egy olyan személy miatt,aki olyan fontos...csak szépen összetudja törni a belé vetett hitemet.Mert talán ő volt az aki a legtöbbet papolt nekem,aki a játékszabályokat felállította és nekem hűen kellett követni őket.Nicsak,pálfordulás.Mert ez teljesen az volt.
Szeretni és szerelmesnek lenni már nem egy és ugyanaz számomra.Rájöttem az árnyalatnyi finomságra,hogy mi a különbség. Szerelmes csak addig vagy,még nem látod a másik hibáit,nem látod az elkövetett "bűnöket" és nem ejtesz érte könnyet.Az a tipikus rózsaszín mázú szemüveget viseled,na az a szerelem.Szeretni pedig csak azután tudsz igazán,mikor egy kétszer sírtál miatta,mikor kiborultál tőle,mikor az agyadra ment,és mikor vitáztok.
És nem tudom,de elvesztem.Bolygót és talán létet is tévesztettem.

Ray.