*tegnap volt egy álmom, veled janival és rolandal mentünk

*mindenkivel beszélgettem viccelődtem

*hozzád 1 mukkot nem szoltam, nem is akartam

*elvoltunk így nagyon

*És gondolkoztam, ez az msn életünket mutatná be, hogy nem dumálunk, vagy a valódi létet. 

*hm, big dilemma.

*Végülis rájöttem nem ez a lényeges, Nem is az hogy marcizol. Hanem az őszinteszó :)

Ez a pár soros msn-es üzenet,számomra nagyon is sokat jelentett.Többnyire azért,mert abba a hibába estem,hogy azt mondtam,nem érdekel,leszarom és utálni fogom ahogy ő is ezt teszi velem,holott ez a gyerekes viselkedés egyik alapja,sajnálatos módon.Azért örülök,hogy újra megtaláltam vele a közös hangot,és azért,mert ő is az az egyik ember az arzénálomba akivel rövid idő alatt nagy távot haladtunk és bár nagyon különbözőek az értékeink,mégis úgy gondolom,hogy ő valamiféle olyan alkat,ami én is akarok/akartam lenni.Szeretem benne,hogy a mérhetetlen szabadság igényét sosem adja fel,és önmagát sem.Ezt annyira tisztelem benne,hogy nem igaz.
És tudom,hogy én nem vagyok az a tökéletes figura,de szeretem azt az énemet,aki mellette,egy másik személy mellett,egy társaság mellett lehetek.Mert hiába kapálózom,tudom,hogy ez így van.Minden társaság más Ray-t kíván,előkell venni az arcokat,még ha ez nem is a legmegfelelőbb stratégia.Tudom azt,hogy ki kéri és ki nem a maszkolást.
Hiszen ezt már azt hiszem belénk nevelik,hogy néni bácsinak illedelmesen köszönni,illedelmesen viselkedni,mosolyogni,nem gúnyolodni nem fintorogni.Pedig az emberek többségére akiket ismerek fintort vágnék,de nem én fogom megreformálni a világot,ez bizonyos.
Az embereknek tükör kell,de hát mit ér ez,ha nem tudnak belenézni.Az a kevés aki belenéz,vagy megőrül, vagy pedig változtat.

****
Előjön lassan újra az,hogy én vagyok a hibás.Az a baj az egésszel,hogy érem két oldalából csak az egyiket látják,és mit tagadjam? Ez nem jólesik.Bár úgyis tudom,hogy ez csak családi elvakultság,és nem pedig igazságtalanság.Mert én hiába vallok be mindent,ha valaki semmit sem mond el...ugyebár.
Ettől van az,hogy bár a szívem tele van szeretettel és odaadással,a szemem látni sem akar.

Néha úgy érzem,olyan vagyok,mint egy hógömb.Ha egyszer felkavarnak,nehezen ülepedik le az a sok minden bennem.Az én gömbömben nem hó hullik,annyi szent.Hanem talán a sok szemét.(?)
Már csak egyetlen hét,és 19 leszek.És természetesen tele lettem hirtelen programokkal: most hétvége,szombat egykis séta a haverokkal,január 21 buli lenne Kabán,és akkor február eleje meg koncert.És itt kéne pontot tennem a végére,hogy legyen időm felkészülni mindennemű vizsgára és érettségire.Utána mehet a menet :)

xoxo.
Ray.