zene:{pink}
kedv:{elégjó}

 Hello PpL.

Nem értem,hogy egy vitába mi a francért száll be Gizike,meg Gőzike,mikor az két emberre tartozik és még én vagyok meghurcolva ismét.Mit szóljak?
A világ egy elcseszett hely : az töri össze benned a hited,akiről nem hitted.Abban csalódsz,akit egykor annyira szerettél.Az fog meg gyűlölni,akiért az életedet adtad volna...
És egyetlen mentsváram van,az a párkapcsolatom.Elbújnék vele jó messzire,talán a világvége megfelelő hely lenne,de erősnek kell lennem és nem szabad megtörnöm.Nem.A fa,ami makacsul tűrte a vihart,egyszer csak kettébe tört.De a nád,szépen elhajolt a vihar szele elől...
Túl kell járnom ezen a nyavalyán is.Össze kell szednem magam és a gondolataimat,hogy megfelelő mederben folyhasson tovább.Nincs értelme hogy egyáltalán felbosszantson a dolog,hogy az emberek a mások életét milyen nagyszerűen rendezgetnék,de az önmagukéban nem érnek el ekkora sikereket...
Kezdek picit belefáradni,a kezdeti lendületem az igazam miatt,az a harci szellem talán a túl sok V for Vendetta nézése miatt alakult ki bennem,vagy mert csak úgy éreztem,hogy ha most nem védem magam az életben soha a büdös életben nem fogom...talán bizonyítani akartam valakinek,magamnak...anyunak.
Én nem kértem ezt a szituációt,hiszen elég kellemetlen ha a legjobb barátoddal szemben kell őszintének lenned,túlontúl fájóan őszintének.
"Aki ápolja baráti kapcsolatait, azt soha nem tépázzák meg a lét viharai: van elég ereje, hogy túllépjen a nehézségeken, és folytassa útját.(Paulo Coelho)"

Én így tettem és tessék,én jövök ki úgy ebből az egészből...ahogy nem szeretnék.Nem tudom én már,pontot kellene a végére tenni,egy hatalmasat,mert én már hiába tettem ki,jön a levél,jön benne az én szapulásom,mert mi sem egyszerűbb,de azt hiszem szapulásra nem fogok megadóan,fejet lehajtva válaszolni.
Én nem sértésekkel reagálok,én az őszintét írom,finoman,beadagolva mint egy gyógyszert.És ha nem nyeli le,erről én nem tehetek és nem is akarok.
****
Megoldásokat én már nem keresek.Én lezártnak tekintem abból a szempontból,hogy én nem fogok odamenni és beszélgetni,nem fogok msnen vagy bárhol ráírni.Nincs miért,nincs az az ok amiért én úgy érzem,hogy rá kellene írnom.Lehet,hogy makacs is vagyok,de ez van.Lelkileg meg még nem oké.Még mindig rág belül az ideg,rág az a láthatatlan kis szörny,hogy fáj,hogy én vagyok meghurcolva...na nem sajnáltatom már magamat,nehogy szó érje a ház elejét.Ezt be kellett vállalnom,mert az emberek ilyenek sajnos.Ha valaki igazságot kiállt,vagy hóhér végzett vele,vagy felakasztották,vagy boszorkányüldözésben volt része.
Köszönöm,jók a kilátásaim.Az iskola az az intézmény,ahol az igazságszolgáltatást bár nem bírók végzik,mégis létezik a megkövezés,a kirekesztés,létezik a lenézés is.Egyáltalán az iskolában létezik az a szó,hogy igazság? Korrupció az egész.
Nyald a segget a jobb jegyért,a fennt maradásért,mert ha lezuhansz,lúzer vagy.És ha már nem is akarsz segget nyalni,mert nem vagy az a fajta,akkor meg azért vagy lúzer.Ugyan már.
Barátságok.Mi jut eszembe erről a szóról? Csekélységek.Megfakult mosolyok.Megfakult képek.Széttépett barátság szálak.
És természetesen bevállalhatom a szörnyeteg szerepét is.
Kiiratom magam az orvossal,elég volt a bolondok házából.Vagy talán éppen oda kellene mennem,elbeszélgetnénk a semmiről.

Ray.