pirossárgazöld2011.01.28. 20:16, Ray of Hope
életérzés és életöröm.
zene:{bob marley-no woman no cry}
kedv:{elégjó}
Hello People.
Hát ez a hét is nagyon hamar eltelt.Tényleg,nagyon fura,hogy mikor közelebb vagyunk valaminek a végéhez,csak úgy telik az idő,elrepül,pedig nem is annyira akarom.A mai nap is ...eléggé lélekre menős volt.Pedig úgy igazán nem történt semmi,szerencsére.
Elcsitult úgy tűnik a vihar,ki merre lát arra menekült.Ki hogyan vélekedik most már magában tartja ezek szerint.Én ennek csak örülni tudok.Nincs kedvem már az igazságomat hajszolni,mikor tudom,hogy ha egyszer úgysincs "igazam" akkor nem is lesz.A legnehezebb az ilyen őszinte dolgok.Óvatosan kell ezekkel bánni,de most könyörgöm...ne menjünk bele többet.
Ha sarat és tojást kell dobálni,van hogy nagyon pontosan tudunk célozni.
****
Az esett ma a legjobban,mikor szembesültem azzal,hogy április 29-én lesz a ballagásom,és ez a tény nem csak engem ráz meg.Mellesleg rossz érzés elmenni ebből a közegből,bármennyire is...olyan amilyen.Négy éve idejárok és még az elején csak az osztálytársaim voltak az egyetlenek,most meg? Tele van emberekkel,tele van hangulattal.Félek is elmenni innen,hiszen mindent újra alfáról kell kezdenem.Ennek a gondolata még elég nehéz számomra.
Peti,aki mellesleg a fogadott öcskösöm, ő döbbent meg a legjobban.Megígértette velem,hogy ettől függetlenül nem fog megszakadni a kapcsolat.Ni csak,talán még találok olyan embert,akinek fontos a társaságom.( túlon túl gúnyos vagyok.szóljatok most már rám.)Nagyon jólesett,hogy láttam az arcán,hogy megdöbbentette a dolog,hogy nemsokára búcsút inthet nekem még ha képletesen is.Ezekért a pillanatokért érdemes volt minden :)
Belegondoltam,hogy csinálhatnék már most januárra számvetést.Nem is olyan rosszul hangzó ötlet,hogy összegezve leírom a hónapomat,belevésve a naplóm biztonságos kis zugába. Visszaolvasva lehet,hogy több értelmet nyer,könnyebben átlátom,és talán még bocsánatot is kérek...na jó túlzásokba ne essünk :) Önmagamat keresem,hát akkor meg miért is adnám fel az elején ezt a nagyszerű buzgó kutatómunkát?
A legelső lépések a legnehezebbek,a legfájdalmasabb hibák követik egymást és biztosra veszem,hogy egész jól haladok.
Szóval,megköszönöm a nagyérdemű barátaimnak,hogy mellettem álltok,hogy így szerettek engem,hogy megvédtek és meghallgattok,köszönöm,hogy számíthatok rátok,hogy ha szükségem van tanácsokkal,ölelésekkel,nevetéssel dobtok meg.
Örülök,hogy még van minek örülni :)
A holnapot életemmel töltöm,együtt filmezünk és majd hozzuk a formát természetesen.Mostanában egyre inkább jobb vele,harmonikusabb a kapcsolatunk,nyíltabb és a legfőbb szó : szabadabb.Ha nem ad korlátokat még inkább ragaszkodom hozzá,és még inkább úgy érzem,nem kell más az életembe rajta kívül. Nem hittem ezekben a mende-mondás dolgokban,hogy a szerelmed tud lenni a legjobb barátod is.Nekem ez mindig széjjel volt választva,hiszen a legjobb barát nálam más szisztéma.De mostanában meghazudtolni látszik ez az elméletem is.Tudunk úgy beszélgetni,mint legjobb barátok.
Még egy lépéssel közelebb egymáshoz.
Egyszer elfog szakadni a cérna köztem és úgy a világ között.Nem félek bezárkózni a saját világomba,azokkal az emberekkel akiket igazán szeretek.Majd lesz egy OFF gomb,ami kizár minden mást.Lassan sikerülni fog,hogy ne kerüljön be semmi jött-ment,ne távozzon senki sem többet.Van egyfajta különleges erő a kapcsolatokban,és engem ez az erőtömeg is motivál,mozgat,visz,dob,hajít és jó ez így.Kell nekem.
Jó az az érzés,mikor valaki azt mondja,hiányzom,vagy hiányozni fogok.Vagy csak érzem,hogy éppen annyira szüksége van rám,mint nekem rá.
Ez így most jó.
Ray.
|