zene:{pink}
kedv:{lehúzott}

 Hello PpL.

Olyan ez az egész,mintha már megint...dejavu.Tisztára.
Nem bírok szembesülni azzal,hogy bár magasra tettem saját magam számára a lécet,nem sikerül elérnem ezt a szintet.Tombolok,és feszült vagyok.
Kudarcként élem meg egyre inkább...nem tudom elfogadni és lenyelni sem.
Néha azt kérdezem,miért?
De persze erre nincs rendes válasz.
Valamit kitalálok,a fejem kis apró zugában és más valósítja meg.Minden egybe vág és csak azért,mert másnak van pénze,vagy adott egy olyan hely,ami megfelelő.Én meg rohadjak meg a magam csendes módján,ahogy csak tudok.Ettől egyre inkább...fulladok.Lehúz módfelett.
Hogy azt érzem,valamiben jó vagyok,valamiben tudok olyat alkotni, és rá kell döbbenem,hogy aki közel áll hozzám le tud überelni.Ez egy mocskos érzés.A sárga irigység és a vöröslő harag na meg persze a szégyenfoltok érdekes egyveleget alkotnak az arcomon.A legrosszabb: le se tudom mosni.Rám van írva.
Olyan ez,mint mikor kitalálsz valamit és annyira örülsz neki,hogy elújságolod XY-nak.Aztán XY közli,hogy ez már régi dolog...lehervasztó.Igazán az.
Látni azt,hogy mások hogy fejlődnek,hogy érnek el dolgokat csak azért mert jó helyen, és jó időben vannak.És valahol ebbe belebetegszem,hogy ami nekem olyan sokat jelent,jön valaki és akarva-akaratlanul romokba dönti.Nem bírom elviselni.Tényleg nem.
Alkotok és mit sem ér.Semmit sem,foghatom és lehúzhatom a vécén.Mondhatjuk azt is,hogy szűklátókörű és egoista is vagyok,hiszen az enyémet ítélem a legjobbnak.De ez nem igaz,hiszen a másik rádöbbent,hogy bazzdmeg én beszéltem...? én?
Nehéz manapság jónak lenni valamiben,kiemelkedni,vagy éppen kitörni a tömegből.És hiába van sírógombóc a torkomban,sírhatok napestig,ez nem fog változni.Nem.
Mert nem adott az anyagi helyzetem,mert ezernyi más kifogás is előfog még bukkani.A legrosszabb,hogy süllyedem.És nem érzem,hogy valaki utánam nyúlna,alaposan felpofozna és felnyitná a szemem.Nem igazán történik ez.
A magas lécet inkább könnyebb leverni,mintsem megdönteni.Ez már csak így marad...(?).

Keresem azt a kiindulópontot ahonnan elrugaszkodhatnék.Amitől jobban érezném magam,de már az öltözködés is ...elég.Már nem lelem ezek után örömöt benne,mert úgy érzem,hogy már semmitmondóak.
Bebújok a szürkébe,feketébe,és elvan intézve a groteszk humor.Nem érdekel.Tiszta gyerekes viselkedés a részemről,de ez van.Ez bánt,ez forgat be egyre többet.Hogy mások fénycsíkot húzva mennek el mellettem én meg hol a picsába vagyok?
A pénz a kérdése mindennek.Mindennek!

Viszlát.Szevasz.Nincs válasz.
Ray.