kiegészitős.

"...és közbe olyan  lett számomra mint egy drog,mint valami extasy tabletta.
ha megláttam felpörgetett,szinte felelős volt a hangulatomért..
fügtem tőle...
nap 24 órából 26 róla szólt.és mikor így összevesztünk,szenvedtem mert elvonón voltam úgymond...
hirtelen.aztán megint kibékültünk és megint megkaptam az adagomat belőle...
nekem erre volt szükségem,h jobbnak lássam az életemet,h tudjam élvezni..."

és most pár órával később az incidens után,lenyugodtam.
Úgy érzem,kiirtam magamból mindent,ami fájt,ami jó volt,tényleg mindent.
Most már nem tudok visszaemlékezni az együtt töltött percekre,se a csókokra semmire,olyan üres homályos fehér foltok.
A múltba vesztek,mert  ma már egy új nap van.
Egy új nap,új remény,valami ami más lesz,mint a tegnap.
Elsírtam a könnyeimet,eltemettem ezt a dolgot.Valahol tudom,hogy elengedtem ezt,és megértettem az ő álláspontját is.És bár gyűlőlnöm kéne őt,nem tudom.De már nem is szeretem úgy.
Valahogy megkaptam amire vágytam,élveztem volna még hónapokig is,de nekem most ennyi jutott.Beutaltak az elvonóra,és végig csinálom.Elmúltak az együtt töltött percek a titkos helyünkön,és elmúltak a közös nevetések.Eltűnt minden.
Most olyan új,rideg hideg merev ez a helyzet.Hozzá kell szoknom,színt kell bele vinni,nevetni kell,és tovább élni.
Nem adhatom fel máris az első csalódásnál :)
Azon tünödöm,hogy szép volt ez az egy hét.Egy tökéletes tündérmese parányi fejezete.Más örülne ennek,és én milyen hálátlan is vagyok..örülök mert megtörtént.
Telhetetlen vagyok.Hiszen hány meg hány csókot kaptam az ideálomtól? hányszor ölelt meg?
*megfedi magát*
Igazán szép történet a miénk,hullámhegyek hullámvölgyek,összetört szívek,bekötözött sebek,és nagy viták,na meg persze nagy kibékülések.erről szól az élet.
Telhetetlen vagyok,személyiségemből fakadóan.Nem elég egy hét,kellett volna egy örök élet is talán.De hát ezt nem lehet...
A sors útjait még én sem tudom kifürkészni,az tény,hogy most a barátságunknak vagy új gyökeret kell eresztenie,mégpedig olyan erőset,ami sohatöbbé nem engedi az ilyen helyzeteket,vagy pedig elvirágzik.
Bár fájdalmat okozott jó párszor,nem érzem helyénvalónak h kilépjen az életemből. Nem szeretném.Csak jó lenne,ha kis érettséget tanulna.Úgy alapvetően minden téren.
Végülis nem haragszom és nem vagyok már dühös.A pillanatnyi énem ami ilyen volt,elszállt.
Hiszen érzékelte a nap folyamán,hogy bárhogy is állt a szénánk három órakor,és tíz perccel utána, azért 6 órakor már próbáltunk beszélgetni valahogy...
Boldoggá tesz  és alig várom,h megkapjam a közös képet rólunk valakitől.Elteszem emlékbe,hogy ez is megtörtént,lapozhatunk tovább. :)

have a nice day people.ma még írok.

sziasztok.

xoxo.vick.